a saját képeid vannak a képen és egy önportréval dobtad fel, ez azt jelenti, hogy te feltóti, bevállalod amiket készítesz, vagy mit jelenthet még? hogy te a magad vállán illetve kezedben hordod a galériádat? vagy hogy ilyen szegényes a galériád, csak erre fussa, hogy egy tetőn kiállsz és a madaraknak mutogatod? lehet egy csomó üzenete. én csak gondolkodom, kíváncsi vagyok. végül is arra van ez a hely, hogy az itt szövődött barátságok révén megmondjuk őszintén, hogy ki hol tart és a saját projektjeit is megmutassa. sisi te mit gondolsz erről a képről? amúgy szerintem teljesen feleslges rá ez a textúraeffekt, még letisztultabb lenne nélküle. az csak az olyan képekre jó, amik amúgy nem mutatnak, vagy amiknek csak vizuális látványüzenete (absztrakt, kompozíciós súlya) van. de ezt nem gondolhatod, annál sokkal több ez a kép így a te kiállásoddal. hát tere van meg vallomása...
..."egy egy tetőn kiállsz és a madaraknak mutogatod?" Igen, ez a helyes kérdés és benne a válasz is. Az effekt azt jelenti, hogy nem dokumentálok a képpel, hanem elvonatkoztatok a látványtól. És nem annak a lenyomatára törekszem. Nem a dokumentált felületet alakítom át azzal a céllal, hogy annak különleges vagy megszépített oldalát tegyem oda üzenetnek. Egyébként sokan azt teszik itt, csak más meggondolással, hogy az öregítéssel eltávolítsuk a képet eredeti funkciójától, hogy valaki valakit emlékeztet valamire a képpel, ami egyébként benne van a tudatban, az emlékekben, a valóságfeltevésekben. Egy talált régi kép, azzal, hogy "elárvult", mivel már nem kötődik senki hozzá, egyben fel is szabadul a dokumentálás, a valósághoz való kötés fogságából, nehezebb utat választva ugyan, de arról kezd beszélni, amit korábban nem hallgatott meg senki. Magáról az eltűnt időről, a dolgok metafizikájáról. Stílus nélküli egyszerűségében, esetlegességében, önmaga jelévé csupaszodva, már nem rólam szól, nem arról a délutánról, amikor kimentünk egyet akciózni a fiúkkal, hanem hogy azokat a képeimet, amelyeket szeretek, itt, a falu szélén, egy félbehagyott építkezésen tudom megmutatni, az égnek, a madaraknak, a Duna felől fújó szélnek, miközben előző nap elég nagy csinnadrattával kiállításunk nyílt meg, ahol olyan képeket tettem ki, amelyekkel másoknak kellett tetszenem. Azt hiszem, így van nem látványüzenete.Vallomása, gesztusa, technikai elegancia nélkül.
8 megjegyzés:
madártárlat! :)
frankó lett! : )
dejó, így is látom:)
a saját képeid vannak a képen és egy önportréval dobtad fel, ez azt jelenti, hogy te feltóti, bevállalod amiket készítesz, vagy mit jelenthet még? hogy te a magad vállán illetve kezedben hordod a galériádat? vagy hogy ilyen szegényes a galériád, csak erre fussa, hogy egy tetőn kiállsz és a madaraknak mutogatod? lehet egy csomó üzenete. én csak gondolkodom, kíváncsi vagyok. végül is arra van ez a hely, hogy az itt szövődött barátságok révén megmondjuk őszintén, hogy ki hol tart és a saját projektjeit is megmutassa. sisi te mit gondolsz erről a képről? amúgy szerintem teljesen feleslges rá ez a textúraeffekt, még letisztultabb lenne nélküle. az csak az olyan képekre jó, amik amúgy nem mutatnak, vagy amiknek csak vizuális látványüzenete (absztrakt, kompozíciós súlya) van. de ezt nem gondolhatod, annál sokkal több ez a kép így a te kiállásoddal. hát tere van meg vallomása...
..."egy egy tetőn kiállsz és a madaraknak mutogatod?" Igen, ez a helyes kérdés és benne a válasz is. Az effekt azt jelenti, hogy nem dokumentálok a képpel, hanem elvonatkoztatok a látványtól. És nem annak a lenyomatára törekszem. Nem a dokumentált felületet alakítom át azzal a céllal, hogy annak különleges vagy megszépített oldalát tegyem oda üzenetnek. Egyébként sokan azt teszik itt, csak más meggondolással, hogy az öregítéssel eltávolítsuk a képet eredeti funkciójától, hogy valaki valakit emlékeztet valamire a képpel, ami egyébként benne van a tudatban, az emlékekben, a valóságfeltevésekben. Egy talált régi kép, azzal, hogy "elárvult", mivel már nem kötődik senki hozzá, egyben fel is szabadul a dokumentálás, a valósághoz való kötés fogságából, nehezebb utat választva ugyan, de arról kezd beszélni, amit korábban nem hallgatott meg senki. Magáról az eltűnt időről, a dolgok metafizikájáról. Stílus nélküli egyszerűségében, esetlegességében, önmaga jelévé csupaszodva, már nem rólam szól, nem arról a délutánról, amikor kimentünk egyet akciózni a fiúkkal, hanem hogy azokat a képeimet, amelyeket szeretek, itt, a falu szélén, egy félbehagyott építkezésen tudom megmutatni, az égnek, a madaraknak, a Duna felől fújó szélnek, miközben előző nap elég nagy csinnadrattával kiállításunk nyílt meg, ahol olyan képeket tettem ki, amelyekkel másoknak kellett tetszenem. Azt hiszem, így van nem látványüzenete.Vallomása, gesztusa, technikai elegancia nélkül.
ez a beszéd sisi. köszönöm!
Jó kép és szép gondolatok, Sisi!
Megfogalmaztad helyettem, sőt alaposan kiegészítetted a megfogalmazást, a tegnapi gondolataimat... remek, köszönöm! :)
P.
Megjegyzés küldése