Ez megint talán egy idézet? Artemis medina mintha egy nagy-nagy metafora lenne, olyan, mint egy csomó a zsebkendőn, jelzete annak, hogy az artemis medinaság a maga megfoghatatlanságával, metaforikus létmódjával, látszólagos elhanyagolhatóságával, tükörlétszerűségével teszi leképezhetővé a dolgokat, és miközben azt hisszük, hogy a dolgokról beszélünk, egy nagy metafora árama húz bennünket.
bár nem idézet, mégis, annál pontosabban, ahogy mondod, nem lehet meghatározni artemis medinát. láthatatlan, megfoghatatlan nemlétezőségében létező alak, ahogy mondod: maga a tükörlét. tükörlét, mert őt sose látjuk, csak az ő szemével látunk. az ő szemével pedig azt, aki artemis medinát látja, és azt, ami vele történik. és ha artemis medina lát valamit, az is vele történik... mint itt. ugyan képként ez sem esztétikumában, se történésében nem megrázó és erős - de minden filmben vannak kevésbé erős, mégis tartalmukban fontos képek -, az arc ellentmondásos és többrétű történetről szól. a tétova mosoly és az annak talán ellentmondó megtört bánat a szemben pontosan és nyíltan mesél a az elpazarolt szív magányosságáról. egy nőről, aki eltékozolta a szívét és a férfiakról, akik felemésztették azt. a történet valós a maga földhözragadtában, ugyanakkor univerzális, sokan ismerik, talán már elcsépelt közhely is - amíg nem a "néző" szíve tékozoltatik el. ilyenkor azt hisszük, hogy a dolgokról beszélünk, de a nő sokatmondóan szűkszavú tekintetével és a kép alázatosságával és artemis medina tükörlétével már a metaforák felé haladunk. sisi, köszönöm
2 megjegyzés:
Ez megint talán egy idézet? Artemis medina mintha egy nagy-nagy metafora lenne, olyan, mint egy csomó a zsebkendőn, jelzete annak, hogy az artemis medinaság a maga megfoghatatlanságával, metaforikus létmódjával, látszólagos elhanyagolhatóságával, tükörlétszerűségével teszi leképezhetővé a dolgokat, és miközben azt hisszük, hogy a dolgokról beszélünk, egy nagy metafora árama húz bennünket.
bár nem idézet, mégis, annál pontosabban, ahogy mondod, nem lehet meghatározni artemis medinát. láthatatlan, megfoghatatlan nemlétezőségében létező alak, ahogy mondod: maga a tükörlét. tükörlét, mert őt sose látjuk, csak az ő szemével látunk. az ő szemével pedig azt, aki artemis medinát látja, és azt, ami vele történik. és ha artemis medina lát valamit, az is vele történik... mint itt. ugyan képként ez sem esztétikumában, se történésében nem megrázó és erős - de minden filmben vannak kevésbé erős, mégis tartalmukban fontos képek -, az arc ellentmondásos és többrétű történetről szól. a tétova mosoly és az annak talán ellentmondó megtört bánat a szemben pontosan és nyíltan mesél a az elpazarolt szív magányosságáról. egy nőről, aki eltékozolta a szívét és a férfiakról, akik felemésztették azt. a történet valós a maga földhözragadtában, ugyanakkor univerzális, sokan ismerik, talán már elcsépelt közhely is - amíg nem a "néző" szíve tékozoltatik el. ilyenkor azt hisszük, hogy a dolgokról beszélünk, de a nő sokatmondóan szűkszavú tekintetével és a kép alázatosságával és artemis medina tükörlétével már a metaforák felé haladunk.
sisi, köszönöm
Megjegyzés küldése