2010. okt. 17.

Fiction

Akkortájt a gyermekkor határa sokszor annyira kitolódott,hogy az ember nem is lepődik meg azon,milyen sokan ringatták magukat abban a hitben egész életük során,gyakran még a szüleik halála után is,hogy valaki állandóan rajtuk tartja a szemét-az isten vagy egy szent vagy őrangyal vagy a csillagok vagy bármi más.A mai embernek nincsenek ilyen téveszméi.Villámgyorsan megtanulja,milyen is körülötte a való világ..
Vonnegut: Második édenkert

4 megjegyzés:

sisi/ Feltóti sándor írta...

nagyon finom munka!

teflon írta...

Egy ismerősöm mondta eccer hogy nem lehetsz egyszerre tükör és tükrözött, a szem nem láthatja meg önmagát.
Szerezz be egy kafa tükröt és hagyd a francba a zsákutcát
:)

Balogh Anita írta...

köszi sisi!!!:D


Teflon...mi a rákot kezdhetek én ezzel az okossággal?...keresek egy tükröt!:D

NorbertM írta...

+++