2009. nov. 29.

Vasárnap délután

24 megjegyzés:

Ónodi Zoltán - Zoty írta...

Szuper! :)

Márk írta...

szép-szép

- LaCi - írta...

Exotikus szegénység. Egy ilyen fotoért manapsàg màr messzire kell utazni ... ha csak nem benne lax. Ez remélhetöen nem igy van.
Üdvözletem

YAN írta...

klassz!!

Páczai Tamás írta...

Szegénység. Valószínüleg ott ők is így fogják fel. A tiszta levegőjük, szép környezetük, erdőik, madaraik, mézük, háziállataik gazdagságot jelentenek-egy más értékrendszerben. Az a vidék ottmaradt a 2. világháború környékén. Azóta nem történik ott semmi, ami a 21. századra emlékeztetne. Akik nem "menekültek" el, beleöregedtek. 80 évesen egyenes háttal dolgoznak, az orvost nem ismerik.

- LaCi - írta...

Ok, rosszul fogalmaztam. Amire gondolok, hogy a foto kevésbé lenne exotikus a budapesti Nemzeti Szinhàzzal a hàttérben. Szegény embereket lehet ugyszolvàn mindenhol fotozni. Egy ilyen fakeritéssel együtt màr a sansz sokkal kissebb. Ezért 'messzebre kell utazni'.

teflon írta...

Annyira mesebeli, szinte valótlan. Az előző képnél is ezt éreztem. Annyira távol van tőlem.
De ez az én hiányosságom persze.
Ahogy írtad, ott nem történik semmi a második világháború óta.
Nekem idegen világ, beazonosíthatatlan.
Jó hogy felraktad ezt a fotót.
Valódi funkcióját járja be.
Köszi

G írta...

+

sisi/ Feltóti sándor írta...

Persze, a kidolgozás is ráerősít a benyomásra. Ez persze megint felszínre hoz bennem egy kérdést. Mi az oka annak, hogy a magyarországi fotográfusok reflexszerűen vesznek elő mára alig érvényes képi-stiláris konvenciókat, amikor ellátogatnak a "fatornyos Erdélybe". Hol elkezdenek idillizálni, néprajzoskodni, egyfajta reliktumként kezelve témáikat. A megállt idő képzete csábító, de Erdély csak a székely falvakat kell hogy jelentsék? Átalakuló világ az is, bár képileg nehéz tetten érni, főleg, ha előfeltevésekkel közelítünk hozzá. Ezek a sorok természetesen nem érintik a képpel kapcsolatos álláspontomat. Kiváló és tudatos a kidolgozás.

Páczai Tamás írta...

LaCi: nem fogalmaztál rosszul, értettem én. "Ez remélhetően nem így van." mondatod gondolkodtatott el. Nem élek akkora szegénységben (bár..:) de nem tudom, mennyire fognám fel annak ha mégis ott kéne élnem és sokkal kevésbé érnének modern világunk ingerei, melyekkel minden percben találkozok egy 2 milliós városban. Vagy akár egy 20 milliósban.
Ott az időben is visszautazok: átveszem a hajnali ébredés ritmusát, farkaséhesen zabálom a tyúkpörköltet nokedlivel reggel 7kor és 9-kor már szunnyadok 2 pohár pálinka után. Álmodok ébredés után is: nincs tévé, nincs telefon, megnyúlik az idő egy virágos réten heverészve.
De ez már nem az én, nem a mi világunk. Évek óta töprengek rajta, de még nem tisztult még le, hogyan kell viszonyulnom. Az álmom (egyszerűen és nyugodtan élni egy asszonnyal 60 év házasság után is, egészségesen, friss levegőt szippantva, szombatonként vadászva pihenni, saját pálinkámat kortyolni) ott testesül meg az 50 éve skanzenesedett világban.
A "riporter" szemével figyelve: abban a világban az akkor volt fiatalok érzik jól magukat. Gyermekeik minden vágya a mi civilizációnk, nagy részük elment már onnan, aki ottmaradt, alkoholba fojtja kényszerbánatát.
A fogyasztói társadalomból kifordult, arra ráunt emberek pedig itt találják meg új hazájukat. (egyre több holland és norvég vásárol magának házat és nem hétvégére, ők odaköltöznek azokba a falvakba)

Páczai Tamás írta...

Teflon: egyszer az egyik faluban kerestem a legidősebb embert. Megmondták hol lakik, odamentem, kijött a felesége, ha jól emlékszek, 87 éves. Mondta, hogy a Feri bácsi most nincs olyan állapotban, mert reggel dolgoztak és kicsivel több pálinkát ivott meg, menjek vissza délután. Visszamentem. Feri bácsi nem tudta még mindig hogy mi van, de aranyosan nézett. A felesége a nappaliban dolgozott egy szövőgépen, mellette a gyönyörű szép unokája hímzett valamit. A szoba a 2 dédunokától volt hangos, akik a fonalkészítést tanulták néha játszás közben. Este mentem vissza a városba. A lányért és a 2 gyerekért érkezett a férjük egy x5-ös bmw-vel, elvittek engem is.
Ez a történet jutott eszembe, van erről egy fénykép is, majd felrakom. Mese nekem is az a világ, azért járok oda. Gondolom.

Páczai Tamás írta...

Sisi: a "fatornyos Erdélyben" születtem, 8 éves voltam, amikor elköltöztünk onnan. Fene se tudja (én még annyira se) hogy miért, de azóta nem tudok elszakadni a helytől. Visszajárok évente többször és keresem hogy miért hiányzik az a világ nekem, miért dolgozom fel nehezebben az elszármazást, mint pl. szüleim, vagy akár nagyszüleim...
Változnak ott is a dolgok, tudomásom van róla, de még nem állt össze a kép a fejemben hogy lefotózzam. Nézd meg Iosif Kiraly (http://www.iokira.com) képeit, ő agyban sokkal jobban "ott van" erre a feladatra, mint én most.
Ezeken a historizáló fényképeken az a lényeg, hogy most készülnek, próbálom tudatosan klasszikusan megfogalmazni képileg. Ott az a változás hogy nem változik semmi. Elért annak idején egy szintre a fejlődés ami különböző gazdasági és politikai okok miatt megrekedt, most hal ki.
Most jut eszembe Lovacska. Ő marosvásárhelyi fotós, előszedte Orbán Balázs fényképeit és újrafotózza őket. Érdemes megnézni: http://www.fotof.hu.
Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek ezek a falbak mondjuk 20 év múlva. Ezek a képek talán akkor lesznek érdekesek igazán..

fatilla írta...

szerintem ez a losif nincs ott agyban annyira..legalabbis a kepei nagy resze nem tetszik..az biztos ha mar riportra adom a fejem ilyen kepeket mint amilyenektol hemzseg az oldala max a flickre toltenek fel magamnak..

Páczai Tamás írta...

Ennek a Iosif "gyereknek" a képeit nem a Flickr-n jegyzik..nagyon ismert a "kortárs" fotográfiában, nézd meg az őt képviselő ügynökség honlapján, hol szokták kiállítani. Nem akarom misztifikálni az illetőt, de azt gondolom, nem véletlenül napjaink fotógráfiájának egyik elismert alakja.

fatilla írta...

szerintem felreertettel...tudom hogy elvileg nem flickr merce de azt szerettem volna mondani a hozzaszolassal hogy kabe odavaloak a kepeinek meghatarozo resze...az en izlesemnek az ilyen kepek masod vagy harmadranguak..es szerintem attol meg valaki nem kiemelkedo mert valami jobb ugynoksegnel van (legjobb pelda erre a VII network ahol tobbek kozott Gardi Balazs is tobb szaz dollart kap egy fotoer, szoval ennel az ugynoksegnel is dolgoznak olyanok akik nagyon gyenge sorozatokkal buszkekedhetnek..es ez is az egyik legjobb uynokseg) vagy mert jo helyen vannak kiallitasai, lattam en eleg jo helyeken eleg sok szar kepet...szoval szerintem ezek a tenyezok nem jelentik azt hogy valaki durva (szamomra)... nekem a magnum fotosok az etalonok ha riportrol esik szo,kozuluk sem mindegyik..az a baj hogy manapsag tul sok lett az olyasfajta kortars fotomuvesz akknek a kepei egy fabatkat sem ernek...en ebben a josfban sem latom azt akire elismeroen lehetne csettinteni...izlesek es pofono..

fatilla írta...

megtekintettem a nem riport kepeit is ( reconstructions es miscellaneous) ezek kozott vannak egyedi meglatasok es vana egy par ami tetszik..foleg a polak ( de ennyi erovel akkor par embernek errol az oldalrol is lehetnenek olyan helyeken kirakva a kepei... a riportjait gyengenek talalom..azok viszon szerintem mellozik a egyediseget..no de ez is szubjektiv..

Páczai Tamás írta...

Értem mire gondolsz a flickr-nél, de 'had csípkelődjek kicsit: Martin Parrnak ha nem is profilja, de csoportja van az oldalon. Ennél érdekesebb, hogy hírek szerint a következő albumát a csoportba feltöltött képekből fogja válogatni.
Ellentmondást érzek abban, hogy vannak nagyon gyenges sorozatok a VII kínálatában, pedig az egyik legjobb ügynökségek között tartjuk számon. Nem tudom nagyon gyengének nevezni ezeket, még akkor sem ha egyes anyagokat én máshogy csináltam volna meg. Nagyon sok szervezés és szenvedés állhat egy olyan anyag mögött, amit 2szeri végignézés után akár könnyedén "legyengézhetünk".
A képek megítélése szubjektív, annyira, hogy ezt a szót talán értelmetlen is használni. Csodálkoznék, ha valaki objektíve meg tudná mondani mi a jó és mi a rossz fotó.
Iosif haverunk esetében is ez áll fenn: édesapám korában, kb 40 éve készít fényképeket arról az országról, ahová én mondjuk 12 éve járok fotózni. Azóta gondolkodok róla, ismerkedek a témával, részt veszek a fejlődésében, próbálom megfogalmazni úgy a benyomásaimat, hogy ezeket ne csak magamban lássam viszont, hanem mások véleményében halljam, olvassam, érezzem vissza. Úgy érzem Királynak ez sikerül, képeiben hatásosan fogalmazza az én mondandómhoz hasonlóakat. Végignézve munkásságát pedig érzem benne, hogy a tudása megvan hozzá, hogy akár a magnum, akár a VII, akár a Vu képviselte "stílussal" kifejezze magát, de ő mégis így teszi.
Lehet, hogy nincsenek etalonjai. Példakép talán, az lehet. Hisz tanulunk mindenkitől. A sok különböző kifejezésmód együtt él, mindegyiknek meg van a maga helye, én nem szeretek így kategorizálni. Az, hogy valakinek a képeit többezer dollárért adják-veszik, galériák képviselik, múzeumok vásárolják, vagy ügynökségek bízzák meg a fotóst több ezer dollárértfontértrúbelérteuróért szerintem elismerést jelent.
Igen, sokunk lehetne a képei alapján ilyen helyzetben, innen a Posztról is (ez nem leminősítő kiemelés), de érdemes lenne egy kultúrált vitát nyitni a mégse okairól, miértjéről.
A fénykép elkészítése csak egy apró munkafázisa a fotó életének...

Biró Roland írta...

kafa !!!

és a flickeren is sok remek képet szoktam lelni
(csak hogy a lényegre tapintsak én is :)) )

fatilla írta...

ebben teljesen igazad van de amit flickrrel kapcsolatban irtam direkt ugy fogalmaztam hogy csak ram vonatkozzon (szamomra a flickrnek van egy olvasztotegely jellege ami a megfogalmazott erzeseket szuli bennem.. : )

Biró Roland írta...

hát az internet 1 nagy olvasztótégely eleve
(de persze értem kb. amit írtál csak kötexem )

fatilla írta...

Tamás én szívesen folytatnék ilyesfajta "vitát".az utolsó mondatod pediglen nagy igazság : )

Páczai Tamás írta...

Ez az internet ez olyan mint izé ez a viág. Egy csomó minden lehet találni benne. Ugyanúgy olvad benne a "szar" és az "arany" mint hajdanán. Egyszerűbben űzhetjük az alkímiát, nem kell hozzá lovaskocsi vagy repülő csak a kellő sávszélesség. Hamarosan lehetne indítani felfedező expedíciókat. Mi az ami nincsen rajta az interneten kicsit se. Akárhogy is rájakeresel nem találsz róla semmit. Aztán ezt jól lefotózni, riportot készíteni vele, feltárni. És felrakni az internetre. Bocs a faságért. Ezek az expedíciók zajlanak nagyon már régóta.Persze amióta van az internet. Egyre többen felrakják az életüket, vagyonukat. Még jó hogy a nagyanyám nem...abahagyom, mert nagy mocsárba érkeztem, térdig bele is süllyedtem:)

Páczai Tamás írta...

igen, "vita", ami tapasztalat megosztás, tanácsadás és elfogadás, segítség kell legyen. Persze hogy nagy igazság nem volt nehéz beletrafálni...jó eredeti lett, mi?!:)

Erzsébet Mária írta...

Gondolatok, amiket a kép ébresztett és a hozzászólások:
Neked sikerült azt a pillanatot megörökítened, amelyre valahol minden ember vágyakozik. Szépen megöregedni egy olyan társsal, aki életünk minden egyes mozzanatát ismerte, átélte, megélte velünk. Éles a kontraszt a vidék és a város között, éles a kontraszt a 20. század eleje és vége között, de elég, ha mindenki a saját életét gondolja végig, és akkor látni fogja a folyamat a lényeg.Az út, amelyen jársz. Tudd, honnan jössz, és őrizd az értéket, mert abból táplálkozol.