2009. szept. 10.

Túlélő...

17 megjegyzés:

Altnőder Emese írta...

szép
kis mese
mit kell itten túlélni? ha mégsem bírná, én beköltözöm stipistop

Balogh Anita írta...

Mondjuk az időt..ami valójában nem is létezik,csak az agyakban...:)

Altnőder Emese írta...

most mondanám, hogy értem, de most meg pláne nem mondhatom :)

Mándi Emese írta...

Te mondjuk egyébként is jobb ha inkább meg sem szólalsz! :))

Paolo Saccheri írta...

dreamful

elmoro írta...

madár röpte a hasat súroló búzatábla felett, illat, szél a fülben, ahogy simogatja a bőrt, felhők hűse a tűző napon...

Névtelen írta...

Egyensúlyban. Finom.

YAN írta...

megéri

Balogh Anita írta...

Köszik!

Márk írta...

úgy hiszem egy ilyen helyen a tér koncentrálódik, az idő pedig a 'végtelenbe' nyúlik (persze csak a fejekben:) )és ez az elegy igen különleges emberi kötelékekhez vezet...
valahogy mindig megfog a tanyavilág, a kép pedig tökéletes kifejező erő erre a létre

Balogh Anita írta...

Márk..valószínűleg az érzékelt téidő-struktúra egyrészt a tudattartalmainktól függ..jelenleg csak abszolútnak a háromdimenziós teret és időt tekintjük...de ahogy mondod..van valószínűleg valami másik pont ..ahol összekapcsolódunk!:) Ugye?

Mándi Emese írta...

Aha!
:D

Balogh Anita írta...

...viháncol a ficánka!:):):)

fatilla írta...

"jelenleg csak abszolútnak a háromdimenziós teret és időt tekintjük..." ..már aki.. :) amúgy meg "tér és idő keresztjére
vagyunk mi verve emberek"...de ezt is lehet élvezni ám :)

sisi/ Feltóti sándor írta...

Úristen, most látom csak, hogy nem csak a zesztétikában, hanem a kozmogóniában is van mit pótolnom.

elmoro írta...

kapcsolódunk - kulcsszó :)

BetegSrác! írta...

Csinos!