Kinyílt az ajtó.
Morfeusz szembe vele ült
Igen, már mindenen túl vagyok
Akkor kezdjük
megfogta az érdes, ráncos kezet
Most visszaviszem
Az Öreg egy homályos, lassan élesedő arcot pillantott meg
egyre ismerősebb lett és lassan kibontakozott előtte édesanyja arca.
Boldog volt
Morfeusz elmosolyodott:
