2014. febr. 26.
2014. febr. 24.
2014. febr. 22.
Kiszely Márk: lex minimi
Kiszely Márk
lex minimi
"a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."
nem jutok tovább a szemeim ablakelőttjét
kitakaró kezemnél
a körmöm alá varrt szolnoki fáknál
melyek árnyéka ismerősként dől dédapám
bőróraszíjas karjára miközben családi
fényképhez készülődnek
az újságpapírnál amiből szalonnáztak
aztán látom a vonatokat és nem tudok tovább
menni látom az asszonyt aki szekéren bujkálva
hordta magába a mai lélegzetvételeimet is
aztán látom ahogy külön sorban állnak a nők
és a férfiak mint egy-egy nagy adag fénygyűjtő
fekete aztán látom a vonatokat és nem tudok
tovább menni
ott maradtam nagyapám játszótársait kereső
értetlenségében ők meg ott maradtak a görbe
hátamban a meghagyott utolsó falat ebédjeimben
amikkel ott maradok az újságpapíros asztalnál
és a vágódeszkán körözök az ujjbegyemmel
hangosabban mint a szén hevítette levegő
és élesen látom mennyivel világosabb a fája ott
ahol nem áztatta át a zsír
ez a várakozás
nem juthatsz rajta tovább
a jobb karomat szorítom a szemeim elé
erezetéből kihűvöslik a holttiszát csapoló
családi nyár távolabb de középen ahogy a
képen is volt világít egy újszülött
látja a fák árnyékát az óraszíjat
aztán látja a vonatokat és nem tud tovább
lenni
lex minimi
"a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam."
nem jutok tovább a szemeim ablakelőttjét
kitakaró kezemnél
a körmöm alá varrt szolnoki fáknál
melyek árnyéka ismerősként dől dédapám
bőróraszíjas karjára miközben családi
fényképhez készülődnek
az újságpapírnál amiből szalonnáztak
aztán látom a vonatokat és nem tudok tovább
menni látom az asszonyt aki szekéren bujkálva
hordta magába a mai lélegzetvételeimet is
aztán látom ahogy külön sorban állnak a nők
és a férfiak mint egy-egy nagy adag fénygyűjtő
fekete aztán látom a vonatokat és nem tudok
tovább menni
ott maradtam nagyapám játszótársait kereső
értetlenségében ők meg ott maradtak a görbe
hátamban a meghagyott utolsó falat ebédjeimben
amikkel ott maradok az újságpapíros asztalnál
és a vágódeszkán körözök az ujjbegyemmel
hangosabban mint a szén hevítette levegő
és élesen látom mennyivel világosabb a fája ott
ahol nem áztatta át a zsír
ez a várakozás
nem juthatsz rajta tovább
a jobb karomat szorítom a szemeim elé
erezetéből kihűvöslik a holttiszát csapoló
családi nyár távolabb de középen ahogy a
képen is volt világít egy újszülött
látja a fák árnyékát az óraszíjat
aztán látja a vonatokat és nem tud tovább
lenni
2014. febr. 21.
boltban
boltban
apu, ez kelll nekem..szép színes baba...
hát nem figyel.. de..csak rázza a fejét és mosolyog..
na akkor elbujok..de akkor is kell
észrevett..
leülök elé és addig mondom és mutogatok a babára míg meg nem szerezzük
...
ez az apu csak mosolyog és integetve hív..
..
na akkor sírok kicsit, az soxor bejön...
..
de apu csak integet.
..
odafutok megölelem, úgyis mindjárt kimegyünk innen és nézzük a galambokat és a szobrot aminek egyik arca nevet a másik sír...
a párja:http://janijelenti.blogspot.hu/2013/06/jatszoteren.html
apu, ez kelll nekem..szép színes baba...
hát nem figyel.. de..csak rázza a fejét és mosolyog..
na akkor elbujok..de akkor is kell
észrevett..
leülök elé és addig mondom és mutogatok a babára míg meg nem szerezzük
...
ez az apu csak mosolyog és integetve hív..
..
na akkor sírok kicsit, az soxor bejön...
..
de apu csak integet.
..
odafutok megölelem, úgyis mindjárt kimegyünk innen és nézzük a galambokat és a szobrot aminek egyik arca nevet a másik sír...
a párja:http://janijelenti.blogspot.hu/2013/06/jatszoteren.html
2014. febr. 19.
2014. febr. 15.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)