Komótosan sétált le a mélybe.
Mikor leért látta, hogy a térképnél rendőrök igazoltatnak egy szemüveges tizenéves fiút. Talán koldult.
Nem sokan voltak rajtuk kívül, tizen ha lehettek
Kereste kicsit még a helyét, majd egy oszlopnak dőlve, csendben várta a metrót.
Mellette egy széken öreg házaspár üldögélt, halkan beszélgettek.
A rendőrök arrébb álltak és az addig a falat támasztó két biztonsági őr vette "kezelésbe" a fiút, majd egy kellemes női hang csendült fel: " Az állomáson kéregetni tilos és büntetendő cselekmény, kérem, hagyja el a területet !"
Egy pillanatra felkapta a fejét, majd újra magába mélyedt, jegyét hajtogatva.
Hirtelen megváltozott valami, erős, zengő férfi szólt a hangszórókból ismeretlen, régi nyelven.
Arra eszmélt, hogy mellette a pár elhallgat, csendben feláll és a mozgólépcső irányába indul.
Körülnézett.
Már alig volt lent valaki, egy fiatal lány, a kéregető fiú.
Ekkor tűnt fel neki a hang, ami betöltötte a teret. Néha ismerősnek tűnt pár szó, de nem értette.
ment a lépcsőn felfelé..
Lenézett. A fiú maradt csak ott, egyik lábáról a másikra állt...majd beszállt a csikorogva megérkező szerelvénybe.
Felért.
Esni kezdett…
3 megjegyzés:
tetszik
van egy sejtése... .)
mikor dedikálsz? :) 14-én jó lesz?
Megjegyzés küldése