Poszt2: április 2011

Komótosan sétált le a mélybe.

Mikor leért látta, hogy a térképnél rendőrök igazoltatnak egy szemüveges tizenéves fiút. Talán koldult.

Nem sokan voltak rajtuk kívül, tizen ha lehettek

Kereste kicsit még a helyét, majd egy oszlopnak dőlve, csendben várta a metrót.

Mellette egy széken öreg házaspár üldögélt, halkan beszélgettek.

A rendőrök arrébb álltak és az addig a falat támasztó két biztonsági őr vette "kezelésbe" a fiút, majd egy kellemes női hang csendült fel: " Az állomáson kéregetni tilos és büntetendő cselekmény, kérem, hagyja el a területet !"

Egy pillanatra felkapta a fejét, majd újra magába mélyedt, jegyét hajtogatva.

Hirtelen megváltozott valami, erős, zengő férfi szólt a hangszórókból ismeretlen, régi nyelven.

Arra eszmélt, hogy mellette a pár elhallgat, csendben feláll és a mozgólépcső irányába indul.

Körülnézett.

Már alig volt lent valaki, egy fiatal lány, a kéregető fiú.

Ekkor tűnt fel neki a hang, ami betöltötte a teret. Néha ismerősnek tűnt pár szó, de nem értette.

A távolodó lány után pillantott, majd bevillant egy emlékkép, elcsent pár apróságot a boltból, rágót, inkább csak buliból, izgalomból. Majd, mintha parancsra tenné, már ő is

ment a lépcsőn felfelé..

Lenézett. A fiú maradt csak ott, egyik lábáról a másikra állt...majd beszállt a csikorogva megérkező szerelvénybe.

Felért.

Esni kezdett…